Nógrád megye legészakibb települése, az Ipoly bal partján terül el, határában kezdődik a folyó völgyének magyarországi szakasza, amely itt lépi át a szlovák-magyar határt. Budapesttől 140 km-re, a megyeszékhelytől, Salgótarjántól 26 km-re található. Közúton keleti irányból Losonc város felol, déli irányból Litke településen át Salgótarján és Szécsény felől közelíthető meg. A megyeszékhellyel naponta rendszeres autóbuszjárat köti össze. A Vác-Aszód-Balassagyarmat-Szécsény-Ipolytarnóc vasútvonal végállomása.
A Falu története:A község első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elo Tarnócz néven, ami azt bizonyítja, hogy volt plébániája. A XIV-XV. században Tasnoch, Tamulch, Tarnouk és Tharnócz névalakban szerepel a régi iratokban, dokumentumokban.
1492-ig a Dicsőszentmártoni, a Kizdi és a Tarnóczi családok birtokolták. 1499-ben a Tarnóczi család tagjai osztoztak rajta.
1558-ban Berényi András, Zerdahelyi István, Pelinyi Bálint és Muraközy Mátyás nyerték adományul Ferdinánd királytól. Ekkor 11 összeírt házzal Pilinyi Ferenc szolgabíró járásához tartozott, de 4-5 év múlva már a szécsényi szandzsák területéhez sorolták, és török hódoltsági faluként adózott Tarnofcse néven. A XVII. század elején 20-24 magyar család élt a faluban.
Ebben az idoszakban épültek a legrégebbi kúriák, amelyek közül a legnevezetesebbek a Baán-, a Jankovich-, a Woxith-Horváth házak voltak. A Jankovich- kúriában működött a falu régi iskolája még a XX. század elso évtizedében is.
A török kiűzése, Rákóczi kurucvilága után a XVIII. század 20-30-as éveiben Tarnócz már újratelepül, virágzó falu, ahol 24 magyar háztartást írtak össze.
Hírneves is, mert a vármegyei közigazgatás ebben az időben különböző helyeken megtartott vármegyei közgyűlései közül egyet 1727-ben Tarnóczon tartott meg.
A XIX. század végén mintegy 1200 kh szántó, 480 hold rét, 515 hold legelő állt a tarnóci gazdálkodók rendelkezésére. Az Ipoly folyón vízimalom működött, amelynek vízelrekesztő gátjai, zúgói, áradást okozó vízterelése miatt sokszor szerepelt a vármegyéhez küldött lakossági panaszok között. 1874-ben tragikus tűzeset pusztított a községben és a falu leégett. Ekkoriban 813-an lakták.
1896 jelentős évszám volt Tarnóc életében, mert az 1892-ben Aszódtól Gyarmatig meghosszabbított vasútvonal az Ipoly völgyén, Szécsényen, Tarnócon át Losoncig vitte az utasokat, teherárukat.
A falu az 1873-as községtörvénytől 1950-ig kisközség. 1950-tol 1973-ig Litke társközsége,1990-tol közigazgatásilag önálló település, amelynek életét polgármester és képviselő-testület irányítja.
Kúriák:
Novák-kúria
Bory-kúria
Jankovich-kúria
Természetvédelmi terület:
Ipolytarnóc hírnevét a XIX. század kiemelkedo alakjának, Kubinyi Ferenc tudósnak köszönheti.
A kutató 1836-37-ben fedezte fel a hazai földtani örökség egyik legértékesebb, a világ leggazdagabb harmadkori lábnyomos lelohelyét, amely az özönvíz elotti vulkáni katasztrófa emlékeit orzi.
Kevés olyan hely létezik, ahol a múlt mélységes-mély, feneketlen kútjába enged betekintést.
Az 1960-as években dr. Tasnádi Kubacska András úr szakmai irányításával folyt a feltárás. Az itt végzett kutatásról - Expedíció az idoben címmel - könyvet írt, amelyben a munkán túlmenoen jó szívvel emlékezett vissza az Ipolytarnócon eltöltött idoszakra, valamint az itt élo emberekre. A kiállítási csarnok az o nevét viseli, amely kifejezi a hálás utókor elismerését és köszönetét. A Csapás-völgyben, a felso miocén-kori lerakódásokban szenzációs tudományos értéku növény– és állatlenyomatokat találtak. Az 1944-ben védetté nyilvánított és az azóta több szakaszban is bovített 512 hektárnyi dombvidékekkel kapcsolatos természetvédelmi törekvések 1986-ban egy geológiai tanösvény megnyitásában öltöttek testet. A világviszonylatban is páratlan leletegyüttest 1995-ben az összeurópai természeti örökség részének nyilvánították. Az Európa Tanács Európa Diplomával tüntette ki. A terület az egri székhelyu Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében van.
Az osvilági Pompeji eltemetett kincsei 20 millió év szendergése után kerültek lassan újra napvilágra. A vízmosások falában, eróziós domboldalain felszínre került rétegekbol cápafogak, kövesedett fák, levéllenyomatok, osállatok lenyomatai tárulnak fel eredeti állapotukban.